Interjú Soke Kelemen Istvánnal a K-1.hu -n
Forrás:
https://www.k-1.hu/index.php/tek-2014-sajtoanyag/414-interju-kelemen-istvannal
Milyen mozgásigényű gyerek voltál?
A mozgásigényemre nem igen emlékezem, mert ez azért nem tegnap volt... Az én gyermekkoromban (50-es – 60-as évek) olyan nagy sportélet nem volt, bár mindenki azt állítja, hogy a szocializmusban virágzott a sport, de ez igaziból a focira vonatkozott leginkább, valamint a tradicionálisan magyar siker sportágakra és ezen belül is az élsportra. A tömegsport a bandázásban jelentkezett, főleg ott ahol nevelkedtem, Angyalföldön illetve Erzsébeten. Sosem rajongtam a labdajátékokért, a csapatsportokért így szülői ráhatásra úszni kezdtem a BVSC-ben, mert ez volt a lakásunkhoz a legközelebb elérhető lehetőség. A “faltól falig lét” nem fogott meg igazán... A következő években volt néhány költözés és iskolaváltás az életemben. Ez egy gyermek számára nem a mámor kategóriája. Szintén szülői nyomásra szakközépiskolai tanuló lettem (gimnázium helyett). Ez a “sikeres” választás majdnem megpecsételte a sorsomat, mert nagyon utáltam az egészet. A tanári kar színvonalát jellemezhetném a testnevelő tanárom módszerével. Vagy pókfoci volt az órákon vagy a Várban lévő lépcsőkön kellett futni. Ez utóbbi még nem lett volna egy tragédia, ha a tanárom a tempót túl lassúnak találva, körönként nem rúgott volna jól bokán. Nos, én ezzel befejeztem a testnevelési órákat a magam részéről. Ebben az időben félévkor is osztályozták a testnevelést és én sikeresen megbuktam... Nehezen múló emlék és ennek okán még ma is elcsodálkozom azon, hogy immár lassan négy évtizede az életem a ju jitsu. Talán annyi maradt meg a mai napig, hogy azt a szót “testnevelő” már nem útálom, ha nem nevetségesnek tartom. Milyen szó az, hogy TEST-NEVELŐ? Kazinczy a nyelvújító forog a sírjában. Van ebben a testnevelő kifejezésben valami poroszos. Olyan szíjat hasítok a hátadból... A tornatermek rosszul felszereltek voltak – ha voltak – az elemi higiéniai feltételek nélkül. Értettem én, hogy a létező szocializmusban a testnevelésre járóknak és a Vörös Hadseregnek a higiénia nem volt a fegyvere. Még egy kézmosás erejéig sem.
Még az általános iskolás koromban láttam egy filmhíradót. ( A mozikban a filmek előtt Filmhíradót vetítettek.) Haditornát láttam s kaszkadőröket, akik vívtak, lovagoltak, verekedtek. Ezt kellene csinálnom, állapítottam meg egy tizenhárom éves ember bölcsességével. ( Néhány év múltán ez a vágyam teljesülhetett.) Szóval addig sportként maradt az uszoda, szauna némi gimnasztikával és erősítéssel fűszerezve.
Pergett az idő és nyiladozott az értelmem, aminek hatására egy több kérdést tettem fel magamnak úgy, hogy a válaszokat sehol sem leltem. ( A léttel kapcsolatban. Ki vagyok? Honnan jöttem? Hová tartok?)
Valahogy a kor ideológiája ezekre a kérdésekre nem találta a válaszokat és én arra gondoltam, hogy a válaszokat keleten kell keresnem. Már nem emlékezem arra, hogy honnan jött az ötletem, hogy jógázni kellene. Néhány az idő tájt beszerezhető könyvel felvértezve gyakorolni kezdtem.
Ez 72-73-ban volt?
Inkább 70-ben. Igen ekkor kezdtem és vagy négy-öt évig csináltam is. A meditációval is próbálkoztam bár akkor a keresztségben ez az autogéntréning nevet kapta. Később hasznát vettem az elsajátítottaknak a ju jitsuban is, mert része lett a gimnasztikámnak, ellentétben a poroszos X-ütemű gyakorlatozással. Ebből még sok minden fejlődött ki. Például rendszeresen relaxációs-meditációs gyakorlatokat tartottam a dojómban edzések után. Napi gyakorlattá vált a saját és a társ testével történő erősítés. Akkor még hírből sem hallottunk olyanról, hogy “fegyencedzés vagy börtön body”. Tehát “szerényen” azt is mondhatnám, hogy felfedeztem a börtön nélküli börtönedzést, amit a tanítványaim velem együtt csináltak a Madách utcában lévő dojómban. Érdemes megnézni az akkori felvételeket: “koksz” nélkül és bodyterem nélkül is csupa “kigyúrt” ju jitsuka tekint le ránk....
Volt ebben társad, akivel közösen tudtál gondolkozni?
Később a 80-as években igen. A jóga időszakot hamarosan követte az “igazi”, mert rátaláltam néhány újabb könyvre, de ezek már az önvédelemmel foglalkoztak. ( Lewsky: Az önvédelem ötszáz fogása, Galla: Judo önvédelem) Kincsnek számítottak. Lassan elérkezett az életemben a tatamira lépés nagy pillanata. A Műegyetemen volt egy cselgáncs-önvédelem klub és beiratkoztam nagy-nagy várakozással. Alapdobások, eséstechnika, volt az “étlap”. Kezdetnek megtette. Rájöttem, hogy nem is vagyok ügyetlen. Nem én voltam a legügyesebb, de nem is voltam “béna”.
Apropó béna! Egyszer edzés előtt bejött hozzánk egy paralízises lábú nagyon izmos harminc év körüli férfi judogiban és félelmetes barna övvel a derekán. (Az a barna öv ma bizonyára dant érne!) Megkérdezte, hogy van e valaki közöttünk, aki küzdene vele? Dermedt csend fogadta a “kihívást”. Fogtam magam és a szégyent enyhítendő felálltam, hogy itt vagyok. Kelemen Istvánnak hívnak, vagyok vagy hatvan kiló és fehér övem van. Piszkosul kiporolták velem a szőnyeget, de túléltem és ez rávilágított arra a napnál is világosabb tényre, hogy nem tudok semmit sem. Ez a fickó több mint íz évvel és vagy húsz kilóval volt több nálam. Plusz tudott judózni nem mellékesen. Megdicsérte a bátorságomat és felajánlotta, hogy az edzéseim előtt egy órát foglakozik velem. Így kezdődött az ismerkedésem a judóval, mely jó alapnak volt tekinthető. Azután átjártam a Duna túlpartjára, a Közgázra is néha judózni. (Itt ismerkedtem meg Putnik Bálinttal, a későbbi neves európai szintű judó sportdiplomatával is.)
1975 magasságában kezdte meg az első edzéseit a Zrínyi Miklós Haditorna Klub a Műszaki Egyetemen Szacsky Mihály vezetésével – akit az első tanáromnak tekinthetek – ahová azonnal “átigazoltam”.
Úgynevezett európai önvédelemmel foglakoztak ebben a klubban, mely már hasonlított a korai ju jitsura és a közelharcra. Nagy ámulatomra ez volt az a társaság, akikről a Filmhíradó szólt korábban. (Ez a nincsenek véletlenek szindróma...) Egyre közelebb kerültem a klub kemény magjához, mely nem számított csekélységnek, hiszen a kor legkiválóbb kaszkadőreiről beszélünk. Szacsky Mihály nevéhez kötődik, hogy 1975-77-79 években kapcsolatot keresett és tartott a World Ju Jitsu Federationnal, jelesül elsők között Spartaco Bertolettivel, az elnökkel, majd jött a legendás TV felvétel mely a Három úr húsz dannal címen került adásba. Robert Clark, Richard Morris és Tony Andropus voltak a vendégeink és a tőlük látott ju jitsu végleg eldöntötte a sorsomat. Mivel a Műszaki Egyetemen dolgoztam az Oktatástechnikai Osztályon lehetőségem volt hordozható(!) képmagnóhoz és kamerához jutni (ez az egy volt az országban ), amivel felvehettem a mesterek edzéseit. Felvettem még box bajnokságokat is és így lassan lett egy “saját” szakkönyvtáram. Megjegyezném, hogy a 70-es évek végén a 80-as évek elején, Európában biztosan a legütőképesebb ju jitsu a WJJF ju jitsuja volt. Nagyon technikás és emellett “erő” ju jitsut láthattam tőlük. Napi nagyon sok órát elemeztük, gyakoroltuk a látottakat a képmagnó segítségével. Hülyén hangzik, de még a felvett box meccseket is lejátszottuk egymással. Szegény ember vízzel főz tarja a mondás, mert más lehetőséggel nem rendelkeztünk, így hát ezzel kellett beérnünk. 1980-tól a Haditorna Klubban dolgoztam, mint oktató. Közös épületben voltak a tréningjeink a kyokushinkai karate edzésekkel. Megfogott, amit láttam és barátkozni kezdtem karatékákkal, illetve a bárátkozáson túl edzéseket is látogattam. A kyokushinkai hatását a mai “Kelemen Ryu Ju Jitsu”-ban is nyomon lehet követni. A világban a ju jitsukák nem igazán szerettek (szeretnek) küzdeni, de a mi ju jitsunkban a kezdetektől jelen van a full contactra jellemző kéz és lábtechnika az ehhez párosuló küzdelemmel együtt. Ha úgy tetszik ez a korai MMA. ( A 80-as évek elején járunk.)
Hasonlóan kiváló kapcsolatot ápoltam a taekwondósokkal is. Harmat mester féle iskola keményen használta a kezét és a lábát is... Sokan jártak küzdeni tőlük a dojomba, mely a fejlődésünk másik zálogává vált. ( Cserébe a taekwondo mester vizsgához kötelező önvédelmet én oktattam nekik.)
Megfordultam Kurdi Gábor mester shotokan edzésein is. Ezek a “csereüdültetések” remek alkalmat szolgáltattak arra, hogy pontosan felmérhessem hol tartok és mit tud a ju jitsum. Folyton kerestem, hogy mitől működik egy technika vagy éppen mitől nem. Ha valami rossz volt addig alakítottam gyúrtam, amíg hatékonnyá nem vált. ( A puding próbája az evés!)
Ez a nyolcvanas évek eleje. Milyen övfokozatod volt?
Első danos voltam illetve 82-ben lettem második dan fokozatú. Már nem a Haditorna Klubban dolgozom ekkor, ha nem a saját dojómban, mely Magyarország első magán edzőterme volt. Ezen évekre datálódik a syllabus - olykor többszöri – átdolgozása és a ráépülő szellemiség kialakulása. Olyan “fogaskerék” rendszerré vált a ju jitsunk, mely gyökeresen szakított a régi statikus ju jitsuval, valamint azzal, hogy tanítok 5oo fogást 500 támadásra. Éles helyzetben már a statikusság is veszélyes, de az, hogy az agyamnak végig kell pörgetnie az adott támadásra tanult adott választ az a biztos “halált” jelenti.
Ezért alakult ki az, hogy az összes technika mint a fogaskerék egymásba fonódik. A technikai bravúr az ha valaki tényleg uralja a ju jitsut és a teljes syllabust megtudja úgy csinálni, hogy képes legyen mindig egy általa kijelölt technikánál kikötni. Ez a legfontosabb a közelharcoktatásnál! Képes legyél nagyon gyorsan váltani! Ne fagyjál le! Ne ragadj bele egy adott szituációba, ha az kedvezőtlen a számodra! Képes legyél gyorsan váltani! ( Mint a minden napi életben...)
Nagy váltás az iskolámban a küzdőtávolság megváltoztatása. A nagyon közeli belharc távolságok használata. Extrémig fokozott rövid távolság használata, mely például a szűk helyen való harcokban elengedhetetlen. A tanulási fázisban sok extrémitást kell elviselnie a ju jitsukának fizikailag és mentálisan is. Igen gyors egymásutánban mondjuk húsz támadót küldök rá. (Egyesével természetesen.)
Mester szinten nem határozom meg sem a támadás fajtáját sem a védekezés módját, de kikötöm, hogy technikát nem ismételhet a védekező. Tapasztalatom szerint ezzel a módszerrel eredményesen fejleszthető a ju jitsu intelligencia.
Mikor kezdted a rendvédelmisek oktatását?
1978-79 ben a Forradalmi Rendőri Ezredhez tartozó Akció Alosztály volt megbízva a terrorfelszámolással. Itt kezdtem oktatni rendőröket. Majd jött az utódszervezet a Komondor és a TESZ. 1990-ben gondolták úgy az akkori vezetők, hogy nincs rám szükség és gyakorlatilag abba maradt a rendőrséggel ápolt gyengéd kapcsolatom. Itthon...
Hogyan ismerted meg Gyebnár Ferencet?
A Madách utcai dojóm és a Gyebnár mester Sütő utcai dojója kőhajításnyira sem voltak egymástól. Japán Harci Játékok Klubja névre hallgattak, mely elnevezés kiverte nálam azt a bizonyos biztosítékot. Harci játék? Nem harcművészet? Kicsi de fontos kötözködéssel kezdődött. Meglátogattuk egymás edzéseit és mondtuk a magunkét. A lényeg, hogy az én álláspontom az volt, hogy amit csinálnak az nagyon profi, de egy nagy baj van vele és ez az, hogy nem ju jitsu. Ez egy jó önvédelem, de egy turmix. Hasonlóan ahhoz, ami a mai napig is sok helyen megtalálható “terminus technikus”: nevezetesen a ju jitsu a karate, a judo és az aikido vegyítése. Gyebnár mester csapata és közöttünk egy ideig tapintható feszültség alakult ki, mert senki sem akart engedni a vélt vagy valós igazából. Tatamin rendeztük el a kérdést, ahogyan azt illik. Szakmai edzések sokasága alkalmával magyaráztam és talán bizonyítottam is. Feri bácsi elévülhetetlen érdeme és nagyságának a bizonyítéka, hogy azt mondta, nem lehet két ju jitsu szövetség, egynek kell lennie. Azt meg csinálja a Kelemen István! És elkezdtünk közösen dolgozni.
Az iskolád a Hungary Ju Jitsu Kelemen Ryu 1980-as alapítást ír.
Igen mert, ekkortól kezdtem saját metodika szerint az oktatást. 1984-től lettünk a Karate Szövetségen belüli önálló szakbizottság.
Hogyan fejlesztettél, csiszoltál technikákat?
Olyan szintű emberekkel edzettem együtt, mint például Viszler József a kiváló taekwondóssal. Folyamatosan elemeztünk edzéseink alkalmával. Valamint nem szoktam le a technikák teszteléséről sem idegen “pályákon” is.
A Világszövetségben is elismert tag vagy.
Ez a világszövetségesdi nagy szívfájdalmam, mert azt gondoltam, hogy a világban a ju jitsu mindenkinek ugyan azt jelenti. Clark mester egyszer azt mondta, hogy a szíve két részből áll: az egyikben lakik a ju jitsu a másikban pedig az angol font. Jó viccnek hittem és álmomban sem gondoltam komolyan a hallottakat. Sajnos az egész világ prostituálódott és pénzért mindent vehetsz, még danokat is. Komplett árlistákat találhatsz a honlapokon hasonlóan egy autókereskedéshez. Pénzt dan fokozatért nem adtam soha! Tőlem pénzért dan fokozatot nem kapott még senki! Röhejes, ha valaki egy nem éppen komolyan vehető első dan fokozatról azonnal a köznevetség tárgyát súroló hetedik danra lép elő. Mondja Kelemen úr! Tud maga zongorázni? Nem. És ha megfizetem?
Fölösleges kamu legendák sorával írnak “mesterek” maguknak új életrajzot visszamenőleg. Építik a múltjukat! Azt hiszik, hogy erre valakiknek szükségük van, pedig tévednek. Példa rá a napokban olvasott gondolat: Az ember számára az egész életének az értelme a halála pillanatában világosodik meg, de addig élni kell. Ha lehet hitelesen. Mindenkinek lelke rajta ha szélhámos, de már akkora, hogy maga is elhiszi. Szabad világ van, mindenki azt csinál, amit akar, csak merje vállalni.
Mindig eljön az igazság az emberért. Hálás vagyok a sorsomnak, hogy a TEK –ben való közelharcoktatás közben szégyent (magam előtt leginkább) nem szenvedtem. Pedig ezek az “izommonstrumok” pont tesznek az én danjaimra. Ők hivatásos harcosok és nem ju jitsukák egy dojóból. Itt kiképzés van és nem edzés. Tehát képes vagy arra amiről egy életen át papoltál vagy nem. Ahogyan a lőszert sem lehet belemagyarázni egy terroristába, úgy egy veszélyes bűnözőt sem lehet ráolvasással elfogni. A feladatom ez utóbbit megtanítani a TEK munkatársainak.
